“Ez egy csodálatos világ!”- olvasói vélemény! (kicsit talán elfogult!)

A LélekKÉPzelet című kötetről:20160127_180829
Nagyon vártam már, hogy a kezembe foghassam Zsuzsi könyveit! Hiszen végig kísértem az alkotás folyamatát, az ötletét, a borító választást, és minden kiválasztott versét már előtte digitális formában is olvastam.

És végre, itt van!

A könyv az egyik kedvenc, régebbi versnél nyílik, “Én, mint emlék” és most is imádom! Zsuzsa csodás, lélekemelő versei minden helyzetben rávilágítanak arra, hogy soha nem érdemes elkenődni, feladni, lemondani a jóról, mert az mindig ott van az életünkben, csak észre kell vennünk! Megmutatja, hogy a legfontosabb kulcs a szívünkben van, és ez a szeretet.

Saját tapasztalataiból merítve, a verseit olvasva elvisz minket egy olyan világba, ahol végre el tudjuk hinni azt, hogy mi is lehetünk boldogok! Általa felismerhetővé válik, hogy még most, felnőttként is a legfontosabb erényeik a tiszta, gyermeki lélekből fakadnak és a zord világ ellenére is merjünk ezzel a kicsit naiv, de bizakodó gondolkodással a világ elé állni és ne féljünk szeretni másokat!

Biztat, hogy legyünk kezdeményezők és segítőkészek, hogy mások is megismerhessék ezt az egészen másfajta szellemiséget, ezt a derűlátó, folyton új esélyeket adó, csak a jó dolgokra figyelő életet, és merjék élni! Ma nagyon nagy “divatja” van ennek, úgy nevezik, pozitív gondolkodás. Sokan próbálják tanácsok alapján elsajátítani, de biztosan állíthatom, hogy nincs jobb, mint egy olyan embertől tanulni, aki már maga is átélte ugyanazokat, amiken mi talán épp most megyünk keresztül, de megmaradt szerény, jólelkű embernek, aki nem sajnálja az idejét, hogy őszinte és ébresztő tanácsaival hozzásegítsen ehhez!

Ajánlom tehát Kálló-Helmeczi Zsuzsanna verseit azoknak a bátor embereknek, akik mernek felébredni, és hagyják magukat elrepíteni ebbe a csodálatos világba, amit úgy hívnak: élet!

Répai Beatrix

az Életkóstoló, a Macsekom és a Gondolataim hálójában oldalak szerkesztője

Angyalok, kik a földön járnak

          Angyalok…., hm, sokszor gondolkoztam már kik is ezek a lények? Miért oly misztikus a létük, miért lengi őket körül olyan sejtelmes titokzatosság? Miért nem látjuk őket igazából soha?

Mígnem arra a következtetésre jutottam, hogy mert valami különlegeset akarunk látni. Valami olyat keresünk, ami nem hétköznapi. Nem jön velünk szembe az utcán, nem olyan, mint mi. Különben is, ha valami annyira , csakis láthatatlan lehet! Sőt talán nem is létezik, gondolják sokan.

Akkor elárulom nektek, ha tovább olvassátok a blogbejegyzést, hogy mi is az igazság! Szerintem…

 

 

Csak(is) pozitív

           Nem tudom, ki hogy van ezzel az újhullámos divattal, ami arról szól, hogy “csakis én vagyok a leges-leges legpozitívabb, senki nem lehet pozitívabb, mint én vagyok”? Amelyhez akkor is ragaszkodik a követe, miközben a fogsorát szorosra zárja, mert  éppen más véleménye van, de nem mondja ki, vagy már csak azért sem mutatja meg azt, amit valójában érez, mert az nem elég pozitív? Különben is ő az élő melegség, a szeretet és fény gyereke, hogy is lehetne már bármi más, csak pozitív?

Találkoztatok már az embertípussal, aki annyira kontroll alatt tartja a kapcsolatait, az ismeretségi körét, hogy semmi nem érheti váratlanul, minden úgy történhet, ahogy azt ő eltervezte, mert az ő terve működhet egyedül tökéletesen (és ebből következően mindenki más csak rosszul tudhat mindent)? Vagy azzal, akinek mindenre vagy egy példája, persze soha nem mások, csakis a saját életéből merítve, és milyen okosan és ügyesen ő egyedül megoldotta meséli büszkén (és te szerencsétlen pont őt kérdezted)? Vagy azzal, akinek nem mondhatsz semmi okosat, mert mindenre megvan a már agyonidézett híres emberektől származó kedvenc mondása, ami minden személyes gondodat meg kellene oldja, ha elég pozitív vagy (és különben is miért kellene, hogy legyen önálló gondolatod)?

Ha neked is volt már hasonló tapasztalatod, és kezded úgy érezni, hogy veled van a baj, szerintem gondold újra, addig is olvasd el a folytatást!

Képes emlékeztetőt szeretnél magadnak?!