Én, mint emlék
Szeretnék emlék lenni,
melyet mélyen őrzöl a szívedben.
Szeretnék egy emlék lenni,
a nehézségekben.
Szeretnék egy olyan emlék lenni,
mely nagyon kedves neked,
és mikor eszedbe jut ez az emlék,
érezzem, hogy nevetsz.
‘95. szept. és ‘98. szept. között
Mese a felhőfotelból…
Lógatom lábam,
pihentetem szárnyam
forgatom fejemet
aranyfürtök szállnak
akárhová nézek szét
a világ meseszép
és benne az embernépet
kedvelem mindenképp
lent az ő házaik
és eltörpült gondjaik
fentről én nem látom
csak lelküknek lángjait
néhányuk épp csak ég
másikuk kóbor még
de egyesek, lelkesek
helyüket meglelték
és számomra oly öröm
ha látnátok, fénykörök
szép arany íveit,
melyeknek nyoma örök
hisz ha találkozol eggyel
egy fényes lélekkel
a te fáklyád is felizzik
és feltölt majd élettel
ó, nem láttam ily szépet
hidd el, mióta csak élek
pedig teremtésem
nem mai történet
kérlek, ember, hidd el
ezzel az élettel
te meg lettél áldva
csodaszép lélekkel
ott voltam én akkor
csodálatos nap volt
mikor a teremtőnk
fújt reád aranyport
szép szavakat mondott
ember éledj, szólott
kinyitottad aranyszemed
“Atyám, mondd a dolgom”,
és ő fogta vállad,
“lenn a Földön várnak”
átölelt, és veled küldte
szeretetét a világnak
és én csak lógatom a lábam
letekintek, és látlak
teremtőnknek csodalénye
gyönyörűnek talállak.
2014. április 4.
Figyelmeztetés nélkül
Agyoncsapott halom
csont vagyok
csupán, mit úgy csaptak kupán
hogy csak összerogyott sután.
Minden figyelmeztetés nélkül,
semmit nem hagyva emlékül.
Csupán egy halom csont
ez vagyok és pont.
Rám ront, hogy nincs hon
és sosincs jó napom:
az élettől a pofonokat kapom,
és magamat azon kapom,
hogy a holnap nem vigasz,
és már nem tudom, hogy mi igaz?
Vagy igaz-e egyáltalán a lét?
Vagy minden csak emlék?
Egy előző élet torz maradványa,
ez vet árnyékot rám ma?
Egy elrontott élet
ez az, evégett?
Emiatt kell most így élnem?
Hosszú volt míg idáig értem,
de leraknám terhét már nagyon!
Figyelmeztetés nélkül csaptak agyon!
Így nem értem, hogy a fájdalom,
hogy hatol át a falon?
Hiszen közömbösen kellene néznem,
hogy életem darabokra tépte;
nem adva reményt és vigaszt
de nem megy, hogy játsszam a pimaszt!
Agyoncsapott halom
csont vagyok
csupán, mit úgy csaptak kupán,
hogy csak összerogyott sután.
Minden figyelmeztetés nélkül,
semmit nem hagyva emlékül.
Kivételes
Kivételes vagy, ha már megszületsz
kivételes vagy, ha szüleid nevelnek
kivételes vagy, tanulhatsz
kivételes vagy, ha feljuthatsz
kivételes vagy, ha normális életed
kivételes vagy, ha józanul élheted
kivételes vagy, ha nem mérgezed magad
kivételes vagy, ha nem kell cigi, drog, pia
kivételes vagy, ha szeretnek mások
kivételes vagy, ha helyed megtalálod
kivételes vagy, ha van ételed, italod
kivételes vagy, ha van hely, ahol fejed lehajthatod
kivételes vagy, ha tudsz valamit, mit más nem
kivételes vagy, ha egyszerűen tiszta lelked
kivételes vagy, ha tudod, célod mi
kivételes vagy, ha érdekel valami
kivételes vagy, ha tudod, hogy így igaz
kivételes vagy, és ha más nem is, de ez vigasz.
A verset képpel együtt is megtalálod!
Bezárva
Előttünk már zárva a múlt.
Előttünk még zárva jövő.
Be vagyunk zárva a jelenbe.
Előttünk zárva vannak mások,
S mások előtt zárva vagyunk mi.
Az ember be van zárva önmagába.
A múlt és jövő nem a miénk.
A miénk csak a jelen lehet,
ezt kell élnünk, ide vagyunk bezárva.
Az ember néha kinyílik mások előtt,
de akkor furán néznek rá mások.
Ne nyílj ki, mert úgyis bezárnak.
A verset képes posztként is megtalálod!
A lebegés lélektana
Lufikkal hátamon, lebegve érkeztem,
hosszú volt utam, s nagyon nem fékeztem.
Egy pár léggömböm rá is ment az iramra
na, de sebaj, maradt elég az új napra;
– gondoltam, és lebegtem tovább,
keresve, kutatva, hová e rohanás?
És csak teltek a napok, évekké dagadtak
a léggömbök szép sorban cafatba szakadtak.
Mind lejjebb és lejjebb: Talán közeleg a cél!
– reménykedtem, és néztem szerteszét.
Mit találok érdekeset, mi lehet, amiért ide,
de hiába.., lóbáltam lábam a semmibe.
Mostanra csupán páran maradtak,
kevesen ahhoz, hogy szárnyra kaphassak,
de büszkén lóbálom őket mindenki felé,
hogy okkal érkeztem, bár nem látom a célt,
…és itt kaptatva az úton, gyalogosan,
nem is látok oly jól, mint ott fenn, magasan,
csak egy pár lépés előre, sok elkopott esély
a lufikra nézek, és megcsillan a fény…
Heuréka! Hisz vissza kell jutnom a légbe,
de hogyan csináljam, léggömböm kevéske…
Épp most jut eszembe, akik szembejöttek,
kínálták, volt nekik egy-egy léggömböcske,
de én csak lóbáltam, nekem sokkal több van,
pedig ők akarták, nekem adni nyomban.
Na, most én szépen megtanultam a leckém,
aki szembejön, barát és nem ellenség,
nem riválisok, hanem adni jöttek nekem,
léggömbjeiket csak bátran el kell vegyem.
És itt is van az első, de szép aranyszínű,
köszönöm szépen, ez olyan gyönyörű,
hálás vagyok érte, de nem nézek vissza,
valaki közelít, az övé hófehér, tiszta,
mosolyog rám, és én sétálok vele egy darabon,
mutatja merre lépjek, és vezet, én hagyom.
Aztán ahogy látom, más írányba indul,
rám néz szelíden és visszaint még búcsúzóul.
Most ki közelít felém? Megfogja a kezem,
melegség járja át tőle a szívem,
átölel, a lufija, mint rózsáknak szirma,
rózsaszínű, és rajta, .. nem hiszed.., nevem van írva.
Egyre könnyebb vagyok, léggömböm már számos,
ez az érzés oly ismerős, el sem hiszem, szállok.
Lebegek odafenn, és csodálom a tájat,
elidőzöm egy-egy virág csodájában,
vagy csak felmosolygok a napra, mi simogatja arcom,
azt hiszem, kipróbálom…, ma este már alszom.
2014. augusztus 22.
Elkészítettem képes posztként is, nézd meg itt!
Ki kezdte?
Az erdőben balga lélek,
nem vesz észre semmi szépet.
Nem látja meg benne a jót,
a fák közt a sok kis lakót.
A fákon játszó sugarat,
a fészkét féltő madarat.
A sok szépség mind itt rejlik,
zavart lélek is megnyugszik,
áldott a csend, áldott a fény,
kellemes a zöld frissesség,
nyugalom és béke honol,
a rend soha nem változó.
A télre tavasz, nyárra ősz,
egész évben játszik az őz.
A madarak elköltöznek,
de tavasszal visszajönnek.
A fák levetik díszüket,
nyárra új ruhát öltenek.
Felkel a nap minden reggel,
a hűs patak friss vízével,
a friss szellő üde sóhaj,
nem jut ide el a sok baj,
minden megy a maga rendjén,
jön az ember, törik a kép.
Ahol csak jár: szemét, szemét.
Társtalan nyulak és medvék,
friss hajtásával letört ág,
szenyezett patak, folyóágy.
Letapostuk a zöld rétet,
mivel fizet a természet?
Friss levegőt termel nekünk,
érte neki nem fizetünk?
Tüzelőnk lesz télen, ha fagy,
vissza ezért tőlünk mit kap?
Friss forrásvíz, jobb nincs ennél,
érte te vajon mit tennél?
Ingyen kapunk mindent tőle,
ezért teszünk mindent tönkre.
És ha fellázad ellenünk
erejét mutatva nekünk,
jogunk van-e keseregni,
ha művünket tönkreteszi?
1998. november 9.
A verset képpel társítva is olvashatod!
A Szüretelő
Te erős vagy és hatalmas,
én gyenge és védtelen,
ezért van hatalmad,
ezért győzhetsz le engem.
De nemcsak engem győz le erőd,
mindenki enged neked,
senki nem lehet olyan erős,
hogy rajtad csak nevessen.
Ha várnak, ha nem, te eljössz,
nem számít a hely és idő,
sok életet kettőbe törsz,
de örül neked a szenvedő.
Jöttöd nem büntetés, nem érdem,
csak lenned kell, és kész,
ha az ember élete megérett,
te megszólalsz: “Jöhet a szüretelés!”
A lelkiismeret
Ki vagy te, kit nem ismerek
miért nem vagy mindig kedves
miért kiabálsz néha velem,
mikor semmit nem is tettem?
Ki vagy te, te belső hang
miért vagy most olyan halk
máskor miért kiabálsz,
miért nem hallhat téged más?
Ki vagy te, ki hozzám szólsz,
ha kérdezlek, válaszolsz
velem mindig vitatkozol,
ha neked hinni nem akarok.
Ki vagy te, ki igazat szólsz
kis hitemért nem haragszol
sokszor pedig igazad van,
ezt belátjuk nagyon hamar!
Ki vagy te, te tanácsadó
mindig jó tanácsot adó
ne kérdezzünk senki mást
a válaszod készen áll!
Ki vagy te, tudom a neved,
úgy hívnak lelkiismeret
te tanácsod jót akarás
és a rosszat kijavítás.
Ki vagy te, már ismerlek jól,
te évek során sem változol,
figyeljünk a belső hangra,
az egyetlenegy, nagy igazra!
‘95. szept. és ‘98. szept. között
A verset képes posztként is olvashatod!
Barátság, a gyémánt
Itt egy gyémánt,
mely sokak szemében kincs,
De a barátságnál
nagyobb kincs, nincs.
Remélem, ezt te is így gondolod
és a mi barátságunk,
mint a gyémánt ragyog.
‘95. szept. és ‘98. szept. között
A verset képpel társítva is olvashatod! Hogy tetszik?
Briliáns - minden, ami gondolat 