Hagyod, hogy a szemeid fénye elhalványuljon. A mosoly csak ritkán ül ki az arcodra. Ha kérdeznek, el sem hiszed, hogy valóban érdekli őket a válasz. A munkádat szorgalommal, de kedvetlenül csinálod végig, hisz nem érzed, hogy jelentősége van, hogy elvégzed. A párodat nagyon szereted, de gyakran tűnődsz, hogy miért téged választott. Azt hiszem, nem árt néhány dolgon elgondolkoznod…

Most csak arra kérlek, hogy állj meg egy pillanatra a mindennapos rohanásban! Csak egy nagy lélegzetet végy! Próbálj feledni mindent, mi zavarhat, koncentrálj arra, hogy mélyeket lélegezz! Figyeld, ahogy kitágul a tüdőd, és ahogy kifújva a levegőt, egyre lassabban lélegzel! Sikerült megnyugodnod?

Gondolj most magadra, …

…és szánj néhány percet arra, hogy elolvasod a blogbejegyzés folytatását!

Szeretnél képes emlékeztetőt, akkor kattints!