Csak álmodsz az életről vagy az életed egy álom?

          Mit gondoltok meddig mehet az úgy, hogy az ember belemerül abba, amit szeret, és szinte nem is eszik, nem is alszik, csak dolgozik az álmán? Konkrétan nem is igazán tudom, hogy mi az, ami felé most megyek. Csak azt tudom, hogy most minden út az írás, és annak megosztása felé terel. Ahhoz képest, hogy nincs vele cél, elég sok a rá fordított energia részemről, és a segítség vagy terelés is, vagy hogyan is nevezzem a dolgot, mert normál módon nem sok magyarázatot talál rá az ember.

Olvasd el itt, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak még ezzel kapcsolatban!

Párom a Párom?!

Gondolkoztál-e már valamikor azon, hogy a párod, mitől lesz a Párod? Így nagy betűvel! Mert tudom, hogy mindannyian Őrá vágyunk, Őt keressük. De vajon megtaláltad-e már?

    Lehet, hogy néhány pontban majd nem értesz velem egyet, de szerintem az igazi Párunknak megvannak az ismérvei.

Hogy szerintem mik azok a jelek, elolvashatod itt!

Szeretve!

          Nem tudom, miért, de a napokban sok dolgon hatódom meg! Elég hozzá egy aranyos videó, egy kedves gesztus, egy örömhír egy baráttól, pár kósza gondolat, mit megosztunk… és mégis. Olyan hirtelen eljutnak ezek a hatások a szívemig, (vagy hová?), hogy egyszerűen kivédhetetlenül, már csak azt veszem észre, hogy lecsördül a könnyem, miközben mint egy vadalma vigyorgok. Sokszor elgondolkozom rajta, ez vajon teljesen normális-e?!

Milyen is, amikor szeretsz és szeretnek és igazán még csak szavakba sem tudod az érzést önteni? Olvasd el itt, ahogy mégis megpróbálom a lehetetlent!

A blogbejegyzés egy rövid szakaszát megörökítendő készült képes posztot is nézd meg!

Számold az áldásokat is..:)

Te, hogy vagy az öröm érzésével? Mi a helyzet a hála kérdésével? Pozitív típusú embernek vallod magad, vagy inkább negatívnak? Vagy talán azt mondanád, hogy csak reálisan látsz?

Most csak úgy őszintén magunkba nézve, és persze ebbe magamat is beleértem, alapjában véve talán könnyebben vesszük el az élettől a keserű pirulát. Könnyebben fogadjuk el, hogy persze már megint az orrom előtt ment el a busz, szinte várjuk az elutasító választ az új állás ügyében, nem lepődünk meg azon sem, hogy megint egy kiadás adódik, amire nem számítottunk. Nem ér váratlanul, ha valaki megint a lábadra tapos az utcán, vagy gorombán viselkedik veled. Az sem számít újdonságnak, hogy megint előtted vitték el az utolsó kenyeret, mikor hazafelé rohansz, és persze, hogy akkor áll be a kocsisor, mikor végre eljutnál moziba.

Tarts velem a további elmélkedésben, olvass tovább itt! 

Képes emlékeztetőt is találsz az oldalon! Nézd meg ezt is!

Rántott cukkini…(Gondolatok)

Mindig csodáltam azokat a nőket, anyukákat, akik képesek órákat pepecselni egy-egy étel, édesség, torta elkészítésével. Nem tudom, ti hogy vagyok vele, de én szeretem, ha valami viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészül. De szerintem, nem vagyok vele egyedül.

Ma, mikor egy nem betervezett főzést kellett hirtelen felindulásból elkövetnem, akkor áldoztam be a nemrég vásárolt cukkiniket a cél érdekében. Persze egyébként is ez lett volna a sorsuk, de most kicsit előbbre hoztuk a végjátékot. Az igazat megvallva, én annyira nem vagyok a zöldségekért oda, de a rántott cukkinit kifejezettenszeretem.

Egyetlen gondom van vele, mint minden rántott étellel, hogy panírozni kell, és aztán még ki is sütögetni. De ma volt időm és lehetőségem, hát nekiálltam elkészíteni. Miközben nagyban már sült a második adag, akkor morfondíroztam magamban, hogy de vajh’ miért is nem szeretem ezt a folyamatot én?

 

Hogy mire és meddig jutottam a gondolatmenettel? Olvasd el itt!

A cikk rövid lényegét emeltem ki képes posztban!

Szeretetre hangolva!

Ma azt hiszem, olyan napom van, hogy minden összekapcsolódik, ami csak szembejön velem.

Érezted már valamikor így? Mindent és mindenkit szeretsz, át tudnád ölelni a világot. Mindenkihez van egy kedves szavad, és még az idegenekre is mosolyogsz. Micsoda ragyogó nap! Azt kérdezed, ugyan mi okom lehet erre? Ha elkezdem felsorolni a körülményeimet, te talán azt mondanád, hogy inkább sírnom kéne, mint nevetni. Én mégsem teszem. Miért?

 

Tudod-e mi lehet a jó válasz? Mi lenne a Te verziódban? Az enyémet ide kattintva találod meg!

Kattints a képes emlékeztetőért!

Kezdjek én…?

Jól van, akkor kezdem én!

Hogy vagy? Mi újság veled? Hogy telt a napod? Tudod, nagyon szeretlek! Számodra talán furcsa lehet, de érdekel, hogy mi zajlik benned, és körülötted! Mesélj nekem magadról! Látom, hogy valami bánt, szeretnéd elmondani? Köszönöm, hogy megosztottad velem. Örülök, hogy vagy és lehetek neked!

Remélem, vannak olyan emberek az életedben, akik ilyen és ehhez hasonló mondatokkal köszöntenek egy-egy nehéz nap után, életednek egy-egy állomásán áthaladva, csak úgy spontán üzenetben, vagy egy hívás alkalmával. Vagy épp, ahogy belépsz az ajtón egy kedves mosoly fogad?  Szerencsés vagy ám, nagyon! Remélem, tudod!

Hogy mit mondasz, a fentiek egyike sem jellemző az életedre?

Lássuk, mit lehet tenni az ügy érdekében! Olvass tovább!

A történet lényegét összefoglaló képes posztokért látogass el ide és kattints ide is!

Önmagadnak lenni….

 “Nem próbálok meg az lenni, aki nem vagyok. Csak megpróbálok az lenni, aki én vagyok.”

Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az előbb leírt, két egymással összefüggő gondolat. Hogy miért? Mert mindannyiunk életében vannak olyan kapcsolatok, amikor úgy érezzük, hogy meg akarunk felelni egy általunk elképzelt szerepnek, amikor azt hisszük, hogy az, akik vagyunk, kevés, nem a megfelelő abban a kapcsolatban, annak az embernek.

És mekkorát tévedünk! Hiszen, ha benne vagy abban a kapcsolatban, akkor a másik TÉGED választott, te tetszettél meg neki, (…)

Olvasd csak tovább, kattints ide!

A cikkből képes posztként rövid emlékeztetőt is találsz az oldalon!