Mit gondoltok meddig mehet az úgy, hogy az ember belemerül abba, amit szeret, és szinte nem is eszik, nem is alszik, csak dolgozik az álmán? Konkrétan nem is igazán tudom, hogy mi az, ami felé most megyek. Csak azt tudom, hogy most minden út az írás, és annak megosztása felé terel. Ahhoz képest, hogy nincs vele cél, elég sok a rá fordított energia részemről, és a segítség vagy terelés is, vagy hogyan is nevezzem a dolgot, mert normál módon nem sok magyarázatot talál rá az ember.
Olvasd el itt, hogy milyen gondolatok foglalkoztattak még ezzel kapcsolatban!