Szerző: briliansgondolat

Te, hogy vagy az öröm érzésével? Mi a helyzet a hála kérdésével? Pozitív típusú embernek vallod magad, vagy inkább negatívnak? Vagy talán azt mondanád, hogy csak reálisan látsz?

Most csak úgy őszintén magunkba nézve, és persze ebbe magamat is beleértem, alapjában véve talán könnyebben vesszük el az élettől a keserű pirulát. Könnyebben fogadjuk el, hogy persze már megint az orrom előtt ment el a busz, szinte várjuk az elutasító választ az új állás ügyében, nem lepődünk meg azon sem, hogy megint egy kiadás adódik, amire nem számítottunk. Nem ér váratlanul, ha valaki megint a lábadra tapos az utcán, vagy gorombán viselkedik veled. Az sem számít újdonságnak, hogy megint előtted vitték el az utolsó kenyeret, mikor hazafelé rohansz, és persze, hogy akkor áll be a kocsisor, mikor végre eljutnál moziba.

Tarts velem a további elmélkedésben, olvass tovább itt! 

Képes emlékeztetőt is találsz az oldalon! Nézd meg ezt is!

Mindig csodáltam azokat a nőket, anyukákat, akik képesek órákat pepecselni egy-egy étel, édesség, torta elkészítésével. Nem tudom, ti hogy vagyok vele, de én szeretem, ha valami viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészül. De szerintem, nem vagyok vele egyedül.

Ma, mikor egy nem betervezett főzést kellett hirtelen felindulásból elkövetnem, akkor áldoztam be a nemrég vásárolt cukkiniket a cél érdekében. Persze egyébként is ez lett volna a sorsuk, de most kicsit előbbre hoztuk a végjátékot. Az igazat megvallva, én annyira nem vagyok a zöldségekért oda, de a rántott cukkinit kifejezettenszeretem.

Egyetlen gondom van vele, mint minden rántott étellel, hogy panírozni kell, és aztán még ki is sütögetni. De ma volt időm és lehetőségem, hát nekiálltam elkészíteni. Miközben nagyban már sült a második adag, akkor morfondíroztam magamban, hogy de vajh’ miért is nem szeretem ezt a folyamatot én?

 

Hogy mire és meddig jutottam a gondolatmenettel? Olvasd el itt!

A cikk rövid lényegét emeltem ki képes posztban!

Ma azt hiszem, olyan napom van, hogy minden összekapcsolódik, ami csak szembejön velem.

Érezted már valamikor így? Mindent és mindenkit szeretsz, át tudnád ölelni a világot. Mindenkihez van egy kedves szavad, és még az idegenekre is mosolyogsz. Micsoda ragyogó nap! Azt kérdezed, ugyan mi okom lehet erre? Ha elkezdem felsorolni a körülményeimet, te talán azt mondanád, hogy inkább sírnom kéne, mint nevetni. Én mégsem teszem. Miért?

 

Tudod-e mi lehet a jó válasz? Mi lenne a Te verziódban? Az enyémet ide kattintva találod meg!

Kattints a képes emlékeztetőért!