Betűjáték: G

G betű.jpgGépiesen gépelsz, gondolataid gondtalanul garázdálkodhatnak. Gipszbeöntött gonosztevők. Gáz Géza grabancát görcsösen gubancolod. Gerinced görbül. Gondolataid girbegurba gerincét gereblyéled. Gombolod gönceid. Gondolkozol gondterhelten. Göröngyök görögnek gödörbe gurulva. Gurulnak góljaid. Gesztenyágak gallyaiba gabalyodsz. Gőzerővel gömbölyödnek garbódba. Gesztenyét görgetnek gelebedbe. Gerinces gátszabása gondolataidnak. Gond? Gurgulázó görbületben grimaszolsz. Giling-galang, galambom. Gondtalan gurítod gesztenyéidet gödörbe. Genetikai génjeidet generáloztad. Generációd gondjai gondosan gurulnak gödörbe gesztenyéiddel. Gazdaságos génsebészet!

 

Olvass tovább: H betű.

Kezdjek én…?

Jól van, akkor kezdem én!

Hogy vagy? Mi újság veled? Hogy telt a napod? Tudod, nagyon szeretlek! Számodra talán furcsa lehet, de érdekel, hogy mi zajlik benned, és körülötted! Mesélj nekem magadról! Látom, hogy valami bánt, szeretnéd elmondani? Köszönöm, hogy megosztottad velem. Örülök, hogy vagy és lehetek neked!

Remélem, vannak olyan emberek az életedben, akik ilyen és ehhez hasonló mondatokkal köszöntenek egy-egy nehéz nap után, életednek egy-egy állomásán áthaladva, csak úgy spontán üzenetben, vagy egy hívás alkalmával. Vagy épp, ahogy belépsz az ajtón egy kedves mosoly fogad?  Szerencsés vagy ám, nagyon! Remélem, tudod!

Hogy mit mondasz, a fentiek egyike sem jellemző az életedre?

Lássuk, mit lehet tenni az ügy érdekében! Olvass tovább!

A történet lényegét összefoglaló képes posztokért látogass el ide és kattints ide is!

Önmagadnak lenni….

 “Nem próbálok meg az lenni, aki nem vagyok. Csak megpróbálok az lenni, aki én vagyok.”

Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az előbb leírt, két egymással összefüggő gondolat. Hogy miért? Mert mindannyiunk életében vannak olyan kapcsolatok, amikor úgy érezzük, hogy meg akarunk felelni egy általunk elképzelt szerepnek, amikor azt hisszük, hogy az, akik vagyunk, kevés, nem a megfelelő abban a kapcsolatban, annak az embernek.

És mekkorát tévedünk! Hiszen, ha benne vagy abban a kapcsolatban, akkor a másik TÉGED választott, te tetszettél meg neki, (…)

Olvasd csak tovább, kattints ide!

A cikkből képes posztként rövid emlékeztetőt is találsz az oldalon!

A lebegés lélektana

A lebegés lélektana

 

Lufikkal hátamon, lebegve érkeztem,

hosszú volt utam, s nagyon nem fékeztem.

Egy pár léggömböm rá is ment az iramra

na, de sebaj, maradt elég az új napra;

– gondoltam, és lebegtem tovább,

keresve, kutatva, hová e rohanás?

És csak teltek a napok, évekké dagadtak

a léggömbök szép sorban cafatba szakadtak.

Mind lejjebb és lejjebb: Talán közeleg a cél!

– reménykedtem, és néztem szerteszét.

Mit találok érdekeset, mi lehet, amiért ide,

de hiába.., lóbáltam lábam a semmibe.

Mostanra csupán páran maradtak,

kevesen ahhoz, hogy szárnyra kaphassak,

de büszkén lóbálom őket mindenki felé,

hogy okkal érkeztem, bár nem látom a célt,

…és itt kaptatva az úton, gyalogosan,

nem is látok oly jól, mint ott fenn, magasan,

csak egy pár lépés előre, sok elkopott esély

a lufikra nézek, és megcsillan a fény…

Heuréka! Hisz vissza kell jutnom a légbe,

de hogyan csináljam, léggömböm kevéske…

Épp most jut eszembe, akik szembejöttek,

kínálták, volt nekik egy-egy léggömböcske,

de én csak lóbáltam, nekem sokkal több van,

pedig ők akarták, nekem adni nyomban.

Na, most én szépen megtanultam a leckém,

aki szembejön, barát és nem ellenség,

nem riválisok, hanem adni jöttek nekem,

léggömbjeiket csak bátran el kell vegyem.

És itt is van az első, de szép aranyszínű,

köszönöm szépen, ez olyan gyönyörű,

hálás vagyok érte, de nem nézek vissza,

valaki közelít, az övé hófehér, tiszta,

mosolyog rám, és én sétálok vele egy darabon,

mutatja merre lépjek, és vezet, én hagyom.

Aztán ahogy látom, más írányba indul,

rám néz szelíden és visszaint még búcsúzóul.

Most ki közelít felém? Megfogja a kezem,

melegség járja át tőle a szívem,

átölel, a lufija, mint rózsáknak szirma,

rózsaszínű, és rajta, .. nem hiszed.., nevem van írva.

Egyre könnyebb vagyok, léggömböm már számos,

ez az érzés oly ismerős, el sem hiszem, szállok.

Lebegek odafenn, és csodálom a tájat,

elidőzöm egy-egy virág csodájában,

vagy csak felmosolygok a napra, mi simogatja arcom,

azt hiszem, kipróbálom…, ma este már alszom.

 

2014. augusztus 22.

Elkészítettem képes posztként is, nézd meg itt!

Ki kezdte?

Ki kezdte?

 

Az erdőben balga lélek,

nem vesz észre semmi szépet.

Nem látja meg benne a jót,

a fák közt a sok kis lakót.

A fákon játszó sugarat,

a fészkét féltő madarat.

 

A sok szépség mind itt rejlik,

zavart lélek is megnyugszik,

áldott a csend, áldott a fény,

kellemes a zöld frissesség,

nyugalom és béke honol,

a rend soha nem változó.

 

A télre tavasz, nyárra ősz,

egész évben játszik az őz.

A madarak elköltöznek,

de tavasszal visszajönnek.

A fák levetik díszüket,

nyárra új ruhát öltenek.

 

Felkel a nap minden reggel,

a hűs patak friss vízével,

a friss szellő üde sóhaj,

nem jut ide el a sok baj,

minden megy a maga rendjén,

jön az ember, törik a kép.

 

Ahol csak jár: szemét, szemét.

Társtalan nyulak és medvék,

friss hajtásával letört ág,

szenyezett patak, folyóágy.

Letapostuk a zöld rétet,

mivel fizet a természet?

 

Friss levegőt termel nekünk,

érte neki nem fizetünk?

Tüzelőnk lesz télen, ha fagy,

vissza ezért tőlünk mit kap?

Friss forrásvíz, jobb nincs ennél,

érte te vajon mit tennél?

 

Ingyen kapunk mindent tőle,

ezért teszünk mindent tönkre.

És ha fellázad ellenünk

erejét mutatva nekünk,

jogunk van-e keseregni,

ha művünket tönkreteszi?

 

1998. november 9.

A verset képpel társítva is olvashatod!

Miért ne…?

A Miért ne? a kedvenc kérdésem. Amikor a dolgok nem úgy történnek, mint ahogy én szerettem volna, akkor kérdezem meg a kérdést: “Miért ne..?” és a kérdést így folytatom… “lehetne az, hogy azok a dolgok, amik körülöttem történnek, hasznomra váljanak?”

 Egyszerűen csak át kell kicsit kapcsolnunk az agyunkban, és máris más színben tűnnek fel a dolgok. Vegyünk csak néhány esetet a drasztikusabbak közül:

 – kirúgtak a munkahelyedről, duzzogva és kissé sértetten ballagsz hazafelé, mikor valakivel szóba elegyedsz. A beszélgetés után, elindulsz megkeresni azt a tanfolyamot, amit ajánlott, és ráadásul ingyen (vagy kedvezményesen) elvégezheted. A megszerzett tudás pedig sohasem vész el, ki tudja, lehet épp ez szükséges a következő állásod elnyeréséhez?

Olvass tovább, milyen helyzetekre tudod még ezt a szemléletváltást alkalmazni?

A körülményeid határoznak meg téged, vagy te határozod meg a körülményeidet?!

Rövid emlékeztetőt szeretnél magadnak? Képes posztként megtalálod a mondandó esszenciáját!

Hogy könnyebben Gondold át! mikor is jön jól, ha meg tudod fordítani a gondolataid menetét! 🙂 😉

A Szüretelő

A Szüretelő

 

Te erős vagy és hatalmas,

én gyenge és védtelen,

ezért van hatalmad,

ezért győzhetsz le engem.

 

De nemcsak engem győz le erőd,

mindenki enged neked,

senki nem lehet olyan erős,

hogy rajtad csak nevessen.

 

Ha várnak, ha nem, te eljössz,

nem számít a hely és idő,

sok életet kettőbe törsz,

de örül neked a szenvedő.

 

Jöttöd nem büntetés, nem érdem,

csak lenned kell, és kész,

ha az ember élete megérett,

te megszólalsz: “Jöhet a szüretelés!”

 

  1. március 6. 

Képes posztként is elolvashatod!

A lelkiismeret

A lelkiismeret

 

Ki vagy te, kit nem ismerek

miért nem vagy mindig kedves

miért kiabálsz néha velem,

mikor semmit nem is tettem?

 

Ki vagy te, te belső hang

miért vagy most olyan halk

máskor miért kiabálsz,

miért nem hallhat téged más?

 

Ki vagy te, ki hozzám szólsz,

ha kérdezlek, válaszolsz

velem mindig vitatkozol,

ha neked hinni nem akarok.

 

Ki vagy te, ki igazat szólsz

kis hitemért nem haragszol

sokszor pedig igazad van,

ezt belátjuk nagyon hamar!

 

Ki vagy te, te tanácsadó

mindig jó tanácsot adó

ne kérdezzünk senki mást

a válaszod készen áll!

 

Ki vagy te, tudom a neved,

úgy hívnak lelkiismeret

te tanácsod jót akarás

és a rosszat kijavítás.

 

Ki vagy te, már ismerlek jól,

te évek során sem változol,

figyeljünk a belső hangra,

az egyetlenegy, nagy igazra!

 

‘95. szept. és ‘98. szept. között

 

A verset képes posztként is olvashatod!

De (anya, apa) én nem értem, mi történt!

Nem tudom volt-e abban részed, hogy mikor gyerekként hazamentél, és élményeidet, kudarcaidat meg akartad osztani valakivel, akkor a szüleid meghallgattak, és a reakciójuk az adott helyzetnek megfelelően volt épp meglepett, megbocsátó, együttérző,  törődő? Hogy örültek veled, amikor majd ki csattantál az örömtől, és megpróbáltak megérteni, és segíteni, amikor valamivel elakadtál?

Csak gondoljunk bele, mennyi olyan szituáció adódik az életünkben, amikor csak egyetlen mondatot várunk, és minden a helyére kerülne, megoldódna, megkönnyebülnénk. És van, hogy az a mondat nem jön, pedig csak ki kéne mondani.

 

A törődés, az odafigyelés, a megértés és pár kedves szó mindenkinek jól esik! Gyerekként ezt még könnyű megtanulni, főleg, ha ilyen közegben növünk fel! DE mi van, ha az a családi háttér nem ilyen meleg és szeretettel teli, lehet-e, tudunk-e változtatni, másképp dönteni, másképp élni?! Olvasd el a folytatást itt! 🙂