Nem tudom, miért, de a napokban sok dolgon hatódom meg! Elég hozzá egy aranyos videó, egy kedves gesztus, egy örömhír egy baráttól, pár kósza gondolat, mit megosztunk… és mégis. Olyan hirtelen eljutnak ezek a hatások a szívemig, (vagy hová?), hogy egyszerűen kivédhetetlenül, már csak azt veszem észre, hogy lecsördül a könnyem, miközben mint egy vadalma vigyorgok. Sokszor elgondolkozom rajta, ez vajon teljesen normális-e?!

Milyen is, amikor szeretsz és szeretnek és igazán még csak szavakba sem tudod az érzést önteni? Olvasd el itt, ahogy mégis megpróbálom a lehetetlent!

A blogbejegyzés egy rövid szakaszát megörökítendő készült képes posztot is nézd meg!