Figyelmeztetés nélkül

 

Agyoncsapott halom

csont vagyok

csupán, mit úgy csaptak kupán

hogy csak összerogyott sután.

Minden figyelmeztetés nélkül,

semmit nem hagyva emlékül.

Csupán egy halom csont

ez vagyok és pont.

Rám ront, hogy nincs hon

és sosincs jó napom:

az élettől a pofonokat kapom,

és magamat azon kapom,

hogy a holnap nem vigasz,

és már nem tudom, hogy mi igaz?

Vagy igaz-e egyáltalán a lét?

Vagy minden csak emlék?

Egy előző élet torz maradványa,

ez vet árnyékot rám ma?

Egy elrontott élet

ez az, evégett?

Emiatt kell most így élnem?

Hosszú volt míg idáig értem,

de leraknám terhét már nagyon!

Figyelmeztetés nélkül csaptak agyon!

Így nem értem, hogy a fájdalom,

hogy hatol át a falon?

Hiszen közömbösen kellene néznem,

hogy életem darabokra tépte;

nem adva reményt és vigaszt

de nem megy, hogy játsszam a pimaszt!

 

Agyoncsapott halom

csont vagyok

csupán, mit úgy csaptak kupán,

hogy csak összerogyott sután.

Minden figyelmeztetés nélkül,

semmit nem hagyva emlékül.

 

2010. január 2. 

Képes posztként is olvashatod!