Mindig csodáltam azokat a nőket, anyukákat, akik képesek órákat pepecselni egy-egy étel, édesség, torta elkészítésével. Nem tudom, ti hogy vagyok vele, de én szeretem, ha valami viszonylag gyorsan és egyszerűen elkészül. De szerintem, nem vagyok vele egyedül.

Ma, mikor egy nem betervezett főzést kellett hirtelen felindulásból elkövetnem, akkor áldoztam be a nemrég vásárolt cukkiniket a cél érdekében. Persze egyébként is ez lett volna a sorsuk, de most kicsit előbbre hoztuk a végjátékot. Az igazat megvallva, én annyira nem vagyok a zöldségekért oda, de a rántott cukkinit kifejezettenszeretem.

Egyetlen gondom van vele, mint minden rántott étellel, hogy panírozni kell, és aztán még ki is sütögetni. De ma volt időm és lehetőségem, hát nekiálltam elkészíteni. Miközben nagyban már sült a második adag, akkor morfondíroztam magamban, hogy de vajh’ miért is nem szeretem ezt a folyamatot én?

 

Hogy mire és meddig jutottam a gondolatmenettel? Olvasd el itt!

A cikk rövid lényegét emeltem ki képes posztban!