Nem tudom volt-e abban részed, hogy mikor gyerekként hazamentél, és élményeidet, kudarcaidat meg akartad osztani valakivel, akkor a szüleid meghallgattak, és a reakciójuk az adott helyzetnek megfelelően volt épp meglepett, megbocsátó, együttérző,  törődő? Hogy örültek veled, amikor majd ki csattantál az örömtől, és megpróbáltak megérteni, és segíteni, amikor valamivel elakadtál?

Csak gondoljunk bele, mennyi olyan szituáció adódik az életünkben, amikor csak egyetlen mondatot várunk, és minden a helyére kerülne, megoldódna, megkönnyebülnénk. És van, hogy az a mondat nem jön, pedig csak ki kéne mondani.

 

A törődés, az odafigyelés, a megértés és pár kedves szó mindenkinek jól esik! Gyerekként ezt még könnyű megtanulni, főleg, ha ilyen közegben növünk fel! DE mi van, ha az a családi háttér nem ilyen meleg és szeretettel teli, lehet-e, tudunk-e változtatni, másképp dönteni, másképp élni?! Olvasd el a folytatást itt! 🙂