A lelkiismeret

A lelkiismeret

 

Ki vagy te, kit nem ismerek

miért nem vagy mindig kedves

miért kiabálsz néha velem,

mikor semmit nem is tettem?

 

Ki vagy te, te belső hang

miért vagy most olyan halk

máskor miért kiabálsz,

miért nem hallhat téged más?

 

Ki vagy te, ki hozzám szólsz,

ha kérdezlek, válaszolsz

velem mindig vitatkozol,

ha neked hinni nem akarok.

 

Ki vagy te, ki igazat szólsz

kis hitemért nem haragszol

sokszor pedig igazad van,

ezt belátjuk nagyon hamar!

 

Ki vagy te, te tanácsadó

mindig jó tanácsot adó

ne kérdezzünk senki mást

a válaszod készen áll!

 

Ki vagy te, tudom a neved,

úgy hívnak lelkiismeret

te tanácsod jót akarás

és a rosszat kijavítás.

 

Ki vagy te, már ismerlek jól,

te évek során sem változol,

figyeljünk a belső hangra,

az egyetlenegy, nagy igazra!

 

‘95. szept. és ‘98. szept. között

 

A verset képes posztként is olvashatod!

2 gondolat “A lelkiismeret” bejegyzéshez

Hozzászólás