A lelkiismeret
Ki vagy te, kit nem ismerek
miért nem vagy mindig kedves
miért kiabálsz néha velem,
mikor semmit nem is tettem?
Ki vagy te, te belső hang
miért vagy most olyan halk
máskor miért kiabálsz,
miért nem hallhat téged más?
Ki vagy te, ki hozzám szólsz,
ha kérdezlek, válaszolsz
velem mindig vitatkozol,
ha neked hinni nem akarok.
Ki vagy te, ki igazat szólsz
kis hitemért nem haragszol
sokszor pedig igazad van,
ezt belátjuk nagyon hamar!
Ki vagy te, te tanácsadó
mindig jó tanácsot adó
ne kérdezzünk senki mást
a válaszod készen áll!
Ki vagy te, tudom a neved,
úgy hívnak lelkiismeret
te tanácsod jót akarás
és a rosszat kijavítás.
Ki vagy te, már ismerlek jól,
te évek során sem változol,
figyeljünk a belső hangra,
az egyetlenegy, nagy igazra!
‘95. szept. és ‘98. szept. között
A verset képes posztként is olvashatod!

2 gondolat “A lelkiismeret” bejegyzéshez