Csak egy pillanat

 

Jó idő van, egyszercsak eltűnik a nap,

elfedte egy felhő, csak egy pillanat

és újra ragyogó kék az ég.

Ekkor felsír egy kisgyerek, csak egy pillanat

anyja mellette áll, és az ölébe húzza.

Vigasztalva nyalja meg kezét egy kiskutya, csak egy pillanat

és átszalad a téren egy macska, mit a kutya,

gyereket feledve kergetni kezd, csak egy pillanat

és nincsen már sehol, nem látni már

csak táncot járó bokrokat, csak egy pillanat

És egy riadt galamb száll fel onnan

nyugodtabb helyet keresve, csak egy pillanat

éss újra leszáll egy magas diófa legfelső ágán.

Párja mellé és turbékolni kezd, csak egy pillanat

mit megles egy vén anyó, és a régi szép időkre gondol.

Hogy nem volt más, csak egy pillanat

mikor rá kellett ébrednie, egyedül van

a házban, ahol családjával élt, csak egy pillanat

és kisunoka fogja kézen a nagymamát.

Kérdezve tőle egy virág nevét, csak egy pillanat

és ölébe kapja, meglesik nevetve

a rejtélyes tulipánt, csak egy pillanat

és a gyerek felnő, nem kérdez már butaságokat.

Megismerve a felnőttek világát, csak egy pillanat

az ő haja is lassan megőszül, és egy padon ülve

nézi a sárkányt eregető gyereket, csak egy pillanat.

A sárkány elszáll, repülne fel a napig

ha el nem kapná a zsineget, csak egy pillanat

a gyerek újra ugrál, és nevet, gondtalanul sárkányt ereget

és ekkor hirtelen eltűnik a nap, de nincs baj, csak egy pillanat.

 

2000. április 11.

 

A verset képes posztként itt olvashatod!